Anyaságom története

Ezt a naplót Anna írja, ő fogja a tollat. Anya csak a tinta.

Hirdetés

Címke

1.hét (1) 1.hónap (6) 10. hónap (14) 11. hónap (19) 12.hét (1) 12. hónap (16) 13. hónap (15) 14.hét (1) 14. hónap (13) 15. hónap (11) 16.hét (1) 16. hónap (12) 17. hónap (12) 18. hónap (12) 19. hónap (18) 2+ (124) 2.5+ (140) 2.hét (1) 2.hónap (4) 20.hét (1) 20. hónap (13) 21. hónap (13) 22. hónap (15) 23.hét (1) 23. hónap (15) 24.hét (2) 24. hónap (15) 3+ (107) 3.5+ (73) 3.hét (2) 3.hónap (3) 34.hét (1) 35+ (1) 38.hét (1) 4+ (59) 4.5 (12) 4.5+ (54) 4.hét (3) 4.hónap (5) 40.hét (1) 5+ (86) 5.5+ (72) 5.hét (3) 5.hónap (7) 6+ (20) 6.hét (2) 6.hónap (12) 7.hét (2) 7.hónap (7) 8.hét (2) 8.hónap (10) 9.hónap (15) ADHD küldetés (28) altató (24) anna dalol (6) anna ír (17) anna olvas (2) anna rajzol (40) anna szól (14) anyának lenni (18) anyaszáj (18) anya ír (56) anya olvas (1) anya rajzol (7) betegség (49) betűk (3) dalolunk (31) egyéb (14) egypercesek (6) érdekes (22) etetés (15) ezerarcú (4) fimóta (40) fogzás (28) goldenblog (2) gondolatok (94) gyerekszáj (109) homeopátia (8) írunk (5) járás (8) játék (79) játszótér (11) karácsony (13) kétsorosok (16) kirándulás (12) kisanna (8) klub (2) könyvek (1) levél (1) mese (44) micimackó (4) mondatok (9) napianna (7) no comment (2) oltás (9) öltözködés (1) olvasunk (1) ovi (102) paf (2) poén (66) rajzolás (10) ringató (5) sok hűhó (6) sport (1) szavak (34) szobatisztaság (8) szülinap (8) tánc (1) tervezzünk tárgyakat (4) titáhu (10) transzcendentális (11) tsmt (1) tudta-e ön (13) tünetek (46) újév (3) újovi (12) új ovi (4) ultrahang (4) vers mindenkinek (53) vitamin (2) vizsgálatok (81) x akták (36) zene (2)

Anna naptára

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Én Pán Péter

2017.08.12. 15:52 :: yerma

Az úgy kezdődött, hogy valaki egyszer kitalálta, hogy nem akar felnőni. Aztán voltak emberek, akik ettől függetlenül ugyanezt gondolták, csak az ötletet a szabadalmi hivatalba később adták be, így a nevük nem vonult be a történelem könyvekbe. De nem is kívántunk a történelem könyvek hasábjain szerepelni, én sem és Anna sem, akik egymástól függetlenül arra jutottak, hogy élethossziglan a lelkül egy darabját nem adják, és úgy élik az életüket, hogy ízes infantilis bukéja legyen. Kicsit olyan ez, amikor egy régi, különösen finom ételre gondolunk vissza, és az érzés, hogy mekkora örömöt éreztünk, amikor két nap múlva is éreztük az ízét a szánkban. Szóval mi is eldöntöttük, hogy nem növünk fel, mint Pán Péter. Fizikailag a jeleket nem tudjuk megakadályozni, de ez nem is baj, mert így azt a benyomást tesszük, hogy mintha.

De ettől függetlenül Anna elég kulturáltan viselkedik mostanában. Ennek oka egyrészt a nyári szünet, amit szándékosan nyújtottunk egyre hosszabbra, lévén, hogy a kötöttségeket ő nehezen viseli, az értelem nélküli kötöttségeket meg végképp. Ebből az ovi nem szűkölködik. De a magyarázattal még adós is voltam, hogy miért nem mentünk el hamarabb.

  1. Mert nem tudtak átvenni év közben más óvodák. Ez ennyi, mint fő érv, de néhány pozitív hozadékkal azért járt ez a helyzet is. Csak meg kell látni a jó dolgokat is.
  2. Megfogadtam magamnak, hogy a buta embereknek nincs helye a közelünkben, ha kénytelenek vagyunk együtt élni mégis, akkor meg fizessenek meg a butaságukért. És az élet engem igazolt. Mert meg is fizetnek, ki így ki úgy.  A horroróvoda, aki nem tud fejlődni, mert nem akar. Ez annyiból nem baj, mert majd a szülő úgyis hozzáolvas, tájékozódik, terápiákon szerez rutint, csak azért, hogy az óvónőnek ne kelljen. És különben is úgyis ő van benne 0-24 órában. De akkor meg kell őt hallgatni. Őt kell meghallgatni. Azt, aki tudja. De ez itt nem így volt és lerázandó probléma volt Anna, és a törvény betartását is szívásnak élték meg. Komoly szórakozást jelentett amőbáék szívatása is. Amikor még mindig nem kapcsoltak, amikor már a gyerekükön csattant az ostor. Amit másnapra gondosan lemostak. Nem felejtem el a szerencsétlen, bugyuta vigyort amőba anyu arcán, amikor aznap lehuppant mellém a hévre, amikor nekem már szóltak az oviból, neki meg még nem, hogy Anna megelégelte a család illegális aláírásgyűjtési akcióját (ami Magyarországon bűncselekmény a lájkolókkal, mint bűnpártolással együtt, ezért volt, hogy nem lájkolta senki, mert ezt mindenki tudja, nagyon amőba, aki nem) és bemosott a hergelésre válaszul. Beáldozták a gyereket a butaságuk oltárán. Tisztára Biederman és a gyújtogatók. Tudták, hogy gyújtogató járja a falut és mit adtak nekünk ajándékba? Egy gyufát. Ó szent együgyüség. De ami a legszebb, hogy pont addig a napig maradtunk, amíg ők, soron kívül elzavarni minket csupán hangoskodással? Vicces, és én remekül szórakoztam végig, és kár, hogy már vége van. Vannak világok, akik megértek a pusztulásra. Persze idővel majd okosabb szülők is lesznek, akikkel háborúba kell menni. De azt az ember szívesebben vállalja.

És hogy mi következik ebből? A tanulság. Hogy tovább kell tanulni. A mesékben sem győznek buták.

Szólj hozzá!

Címkék: ovi 5.5+

A bejegyzés trackback címe:

http://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr3812741696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.