A terület visszafoglalása a madaraktól

Elérkezett a nagy nap, az első ultrahang időpontja. Ez volt a vízválasztó, hogy ha a baba velünk akar élni, akkor marad. Maradt. Az ultrahangos néninek megmutatta magát apró részleteiben, már a kis ujjacskáit is látni lehetett, az egyik mutatóujjával épp az ég felé bökött. Forgolódott, meg is fordult, kis tappancsai is látszottak, kis gerince, kis szíve láthatóan és hallhatóan vert. Kaptunk róla DVD felvételt. Mindenki nagy gyönyörűséggel nézte. Apa is nagyon boldog volt, ő ott találkozott vele először. Nekem azért más. Átszellemült arccal bámultuk a felvételeket, dicsértük a modern technikát, és nehezen aludtunk el éjjel, mert még akkor is a hatása alatt voltunk.
Az ember képes repülni!