Célegyenes

Sok minden történt velem, amióta nem írtam utoljára.
Sajnos véget ért a boldog, tünetmentes második trimeszter. Most már egyre több kellemetlenséggel kell szembenéznem. A nagyon melegen túl vizesedés és ezáltal felszaporodó kilók, vashiány, alváshiány a kényelmetlen testhelyzetek miatt.
Voltunk nyaralni a Balatonnál, nagyon jól éreztük magunkat, Opálka is. Sokat napoztunk és fürödtünk. Enyhe megfázással küszködtem, talán már vége.
Voltunk 4D ultrahangon is, Opálka nagyon aranyos volt, bár nehezményezte a zaklatást. Kis tappancsát a szeme elé emelte, úgy próbálta meg eltakarni magát. De azért láttuk a kis arcát, teljesen már immár, neve is van, arca is van, régi ismerősként fogjuk köszönteni, ha megszületik.
Egyre kevesebb helye van már mozogni, még nem fordult be, ami miatt a szakemberek aggódnak egy csöppet, de mivel eleget mocorog, valószínű, hogy idővel majd befordul a szülőcsatornába.
Anyának minden nehezebben megy, lassabban, amihez nem mindig vagyok elég türelmes. Lassan már a finisben vagyunk, a 34. hetemet töltöm. Ami eddig távolinak tűnt, az most elérhető közelségbe ért, a születéssel kapcsolatos teendők, bútorvásárlások, bár ezt nem vittük túlzásba, sok mindent kaptunk.
Már mindenki nagyon-nagyon várja Opálka érkezését!