Nicsak, ki beszél?

Nagyon gyorsan eltelt ez a kilenc hónap, még néha most is azt érzem, nem vagyok felkészülve.
Kislánykámmal sokat beszélgetünk a Lombos Melinda-féle kismamajóga jóga nidrájának köszönhetően, és nagyon sok mindent mond nekem. Ez azért érdekes, mert ezek nem irányított gondolatok, amiket megoszt velem, nem a saját kitalációim, hanem hallom valahonnan, nyilván ő mondja. Az első ilyen alkalom a fogantatás körül volt. A hang!
Most annyi történt, hogy azon gondolkoztam, mennyi szép Anna-vers van forgalomban az irodalomban. Milyen volt.. például. Kezdtem mondani magamban: 

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már..

Itt megálltam, mert eddig emlékeztem a versre, s a szünetet kihasználva megszólalt "a hang". Mindössze két szót mondott halkan:

Opálos volt.
 


Nevettem, igen, milyen vicces. Aztán körbenéztem: EZT KI MONDTA? Nicsak, ki beszél?

Máskor a szülésről beszéltem neki, mi fog vele történni, ne lepődjön meg, nyugodjon meg - mondja Anya, aki szintúgy fél az ismeretlentől és fogalma sincs mi fog történni. Aztán észreveszi Anya, hogy már a hazajövetelről beszél részletesen, pedig nem arról akart.
Ezt is Te kérdezted?
Nicsak, ki beszél még?