Huszonkettes csapdája

Így, közel fél év után tudnék értékelni egy kevéske alvást, mondjuk 6 órát egyhuzamban. Továbbra is él az a szokás, hogy éjjel felébred enni, akár többször is, és olyan is előfordult már, hogy éjszaka nemcsak enni, hanem játszani is akart. Azért, hogy aztán napközben háromszori alkalommal aludjon fél-egy óra időtartam között.
Nem tudni, miért alakult így azok után, hogy még az idők kezdetén beállt az éjszaka átalvására.

Ennek a veszélye számomra abban rejlik, hogy minduntalan arra tudok gondolni, jó pozitívan, hogy "majd holnap" alszom, és az a holnap soha nem jön el. Amikor meg eljön, addigra meg felnő a gyermekem.
Ez az optimista gondolkodás ördögi köre, a huszonkettes paragrafus csapdája. Az egész élet ellentmondása benne van.

Hurrá!