Nyírfácska

Azt olvastam egy helyütt, hogy a kisgyermekek képesek felismerni az anyanyelvüket egy bizonyos kor után, mert egy idegen nyelvnek teljesen mások a hangképzési technikái. Ezt a tudást elraktároztam a passzív tudás kategóriába, és nem foglalkoztam vele.

Egészen addig, amíg eszembe jutott egy régi majdnem elfeledett dalocska, Anna nagymamája énekelte neki, egy sor más olyan dallal együtt, amit ugyancsak a passzív állományból kellett előbányászni: az ember már el is felejtette, hogy tudta valaha. Ez egy orosz népdal, ami magyarul is népszerű volt abban a korban, amikor az orosz nyelv tanulása is népszerű volt. Így amikor elkezdtem énekelni a Nyírfácskát altatódalnak automatikusan eszembe jutott az orosz verziója is. A magyar versszakok után áttértem az orosz strófára, amire fel kisleányom, akinek aznapi aktivitása addigra már leáldozófélben volt teljesen felélénkült, és olyan arckifejezéssel illetett, amellyel azt mondta: "Eddig értettem, amit mondtál, de ez most micsoda?"

Még próbálkoztam néhányszor a magyar sorok közé becsempészni az oroszt, de mindig ez történt. Aztán amikor felhagytam vele, akkor elaludt.

Érdekes dolog anyának lenni!

Címkék: altató 6.hónap