Enni vagy nem enni

Már lassan egy hete próbálkozunk főzelékekkel is, elsősorban krumplival, de kapott már répát is. Az első idők kudarca kicsit visszavette a lelkesedést anyánál, babánál egyaránt, mára már talán mondhatom azt, hogy ezen túljutottunk. Egyre ügyesebben és bátrabban eszi a krumplit, már nem is fintorog hozzá, azt nézni meg egyenesen élményszámba megy, ahogy az almát lefetyeli és tátogat a kiskanál láttán.
Már megtanult kispohárból is inni, a homeopátiás szereket már abból issza. Ráadásul, ahogy az ínyére szorítja a műanyag pohárkát, látni engedi az ínyét is, és talán nem vetődünk árnyákra legközelebb a fogacskák meglétével kapcsolatban.
Továbbra is nagyon nyálzik, berreg, beszél. A "mma", a "bba" után meg jelent a "dáddáddá" kifejezés is, hosszan eldohog így magában.

Gyerekszemészeten is voltunk a napokban, mert a védőnő szerint hat hónapos kor felett meg kell nézni az esetleges kancsalságot. A szemészorvos szerint, aki nem mellesleg az én szemem is műtötte, körülbelül 8 hónapos az a kor, amikor már lehet következtetni a problémákra. De szerinte is minden rendben van, ha észlelünk valamit jöjjünk, de ha nem, akkor legközelebb 2 éves kora körül vár minket szeretettel. A vizsgálat egyébként úgy fél percig tartott egy vonalkódleolvasó-szerű készüléket elhúztak a szeme előtt, melynek képe egy monitoron megjelent, a szükséges információkkal, nagyon profi volt. Így volt egy felesleges utunk a rendelőbe, időpontfoglalás, várakozás, és a többi.
Azt hiszem most kell elpufogtatnom a "sok hűhó semmiért" petárdát. Remélhetőleg ez a petárda kell még, ezért mindig lesz nálam bevetésre készen.