Két bors ökröcske

Volt egyszer egy igen-igen szegény ember. Szomszédjában lakott még egy nálánál is szegényebb. Az egyiknek fia volt, a másiknak leánya. Kapták magukat a szegény emberek, s összeboronálták a legényt s a leányt, hogy ha már annyiban van: legyen egy kódustarisznyából kettő.

Azt mondja egyszer az ifjasszony az urának.
– Hallá-e! Kied, az igaz, hogy nincs pápista hiten, de próbáljon egyet: böjtöljön meg egy pénteket, hátha adna az Isten valamit.
A férfiember meg is hallgatta a tanácsot, nem eszik egy betévő falást sem pénteken, hanem az Isten nem adott azért semmit. ,,No, isten neki – gondolja magában –, legyen a többi után!” –, s megböjtöli a másodikat meg a harmadikat is, s egyszer csak úgy beléjött a böjtölésbe, hogy hét egymás után eső pénteken nem evett semmit, de semmit az ég alatt.
De az Isten csak nem adott semmit a hétnapos böjtre sem. ,,Hm – gondolja magában –, ez már csak elég volt, ha akart volna ő szent felsége, erre adhatott volna!"
Meggondolkozik a szegény ember, s azt mondja a feleségének:
– Hallod-e feleség? Süss nekem egy hamuból sült pogácsát, mert menni akarok az Istenhez, hadd látom: hol a hiba.
Süti is az asszony, s a szegény ember útnak indul.
Déltájt elért a Herecz-erdőbe. Ott talált egy ősz embert, amint két akkora ökörrel, mint egy-egy borsszem, szántogatott a ciheres parlagon. Köszön neki, s az fogadja is. Kérdi, hogy merre van szándéka. Mi járatban van?
– Én bizony az Istenhez mennék – felel a szegény ember. – Hét pénteken böjtöltem, s nem adott érte semmit. Most azt szeretném megtudni, hogy miért nem adott.
– Abba hiába ne fáradj – mondja az ősz öregember –, hanem én neked adom ezt a két bors ökröcskét, ezek után elélhetsz, csak senkinek el ne add, akármennyit ígérjenek értök.

A mesét egészében itt lehet elolvasni.
Ez a mese jutott eszembe a mai napon történtekről:

Böjtöltünk naphosszat, már-már beléjöttünk a böjtölésbe, szinte el is felejtettük már, miért nem eszünk. Aztán elégedetlenkedve elmentünk a Herecz-erdőbe, aholis találkoztunk a Fogtündérrel. Elmeséltük neki mi járatban vagyunk, ő azt mondta: "Egyet se búsuljatok, adok én nektek két fogacskát, csak senkinek el ne adjátok, várjátok meg, míg újra eljövök értük, elveszem akkor ugyan, de adok helyette szebbeket." Így is lett, kaptunk Annának egy bal és jobb alsót, kicsi, érdes, opálos színű fogkezdeményeket, minek utána a faluban nagy vidámkodás kezdődött. Hetedhét országban is hallották a  hírét a mulatságnak, meg is dőlt a napsütéses órák száma azon a napon, bár a pontos időtartamot a nagy boldogságban senki sem számolta.

Címkék: fogzás 8.hónap