Ott túl a rácson

Nyöszörgős, alvós, bújós napok vannak mögöttünk, de könnyen elképzelhető, hogy előttünk is. Mindezek oka lehet a meleg, a fogzás és egyébként is bármi más, front, hasfájás, vagy mozgásfejlődés. Szóval konkrétan semmit nem tudunk, de igyekszünk megoldani. Olyan ez, amikor valaki csak a megoldást tudja, a feladványt nem. S mivel mi nem ilyenek voltunk az iskolában sem, értetlenül állunk a jelenség előtt.

Az egész a nappali gyakrabb alvászattal kezdődött, ami viszont rendre rövidebb ideig tartott. Mire megszoktuk a  divatot, már más szelek fújnak. Trópusi, altató szellők, ha éppen fúj valami egyáltalán. Aztán a mai napon mindez kevés étkezéssel párosult, ami fele-fele arányban volt szilárd és szopi, bár már javuló tendenciát mutattunk az elválasztás terén a napi 4-szeri étkezéssel, amiből kettő főzelék, egy desszert gyümölcs, egy pedig tejpép. Ma egyedül a gyümölcsnek volt sikere.

Mostanában sokszor szoktunk beszélgetni dialógusok formájában: hozd-ide-a-mesekönyvet kérésre idehozza, vagy legalábbis abba az irányba megy, majd meggondolja magát és index nélkül irányt vált. Azt is tudja hol fújja a szél a fákat, a Peti bohócot pedig magától keresi. Minden felvetésre felel, tényleg sajtós lesz. Meg balerina, meg kézilabda játékos. Hogy zongoraművész lesz-e, az a jövő zenéje. A repülő elhaladtát a házunk felett észreveszi, várja, ki mutatóujját feltartva a "pszt! repülő" jelentéssel bíró "pö" hangot adja ki, és próbálkozik a "r"-betűsök kimondásával.

Mindezt megfejelve a remek dramaturgiai érzékkel megáldott szülők rácsot szereltek leánykájuk szobájának ajtajára, aki először csak rázta a ketrecét és örült neki, milyen hangot ad, majd hirtelen rájött mire megy ki a játék, és hangos "nyenyenyeee" felkiáltásban tudatta velünk, hogy csalódott és a kész átverés című műsor áldozatának érzi magát, mi, az utolsó szalmaszál, akikbe kapaszkodott rútul rászedtük, továbbá arra a következtetésre jutott a maga kilenc hónapjával, hogy akit anya szült az mind csalódik végül. Aztán később megbékélt a helyzettel, leginkább a fogfájásra panaszkodott. Rettenetesen nyálzik. Mivel alsó és fölső foga is van már, Anya nagy örömére tud már csikorgatni, és ezt a képességét nem is rejti véka alá. Remélhetőleg csak a hang effektek szórakoztatják, nem pedig egy csecsemőkorban gyökerező pszichoszomatikus tünetcsoport része. Különben jöhet neki is a harapásemelő.