Nélkülem unatkoznál

te is

A kis bolond

2012. szeptember 18. 08:57 - yerma

Azt hitted, kis bolond, könnyebb lesz az életed,
Ha senkit nem szeretsz, de látod, nem, nem lehet.

(Bródy János)

Azt hittem én, a kis bolond.

Hogy megóvhatom magam a szeretetnek elsősorban negatív vetületeitől, ezért még nem is kellett a pozitív sem. Hogy el lehet indulni, anélkül, hogy orra buknánk, amikor még nem is tudunk járni, de hát, honnan is tudnánk. Hogy tudunk fejlődni fájdalom nélkül is, hogy elérhetünk valahova az egyenes úton és nem lesznek buktatók, nem lesz girbegurba kacskaringó. Hogy ki lesz festve az út sárgára, amelyen elég csak végigmennünk és kipipáltuk, hogy megvan ez is. Hogy lesz út és nem nekünk kell megépíteni. Hogy egy esés után nehéz elindulni újra, és amikor elkezdünk gondolkodni, akkor gyártunk magyarázatokat erre, és ezért nem sikerül sokszor, a saját akaratunk nem engedi. Hogy a tudat az fontos. Hogy nem elég csak akarni, de tenni, tenni kell. Hogy a jószándék kevés.

Azt hittem én, a kis bolond. Pedig dehogy! Csak reprodukálni kell önmagunkat és azután csak figyelni. És akkor megértjük az élet értelmét. Köszönöm, hogy mindezt elmagyaráztad nekem. A jó pap tudod, a holtáig. Legyél hozzám türelmes, kérlek. Igyekezni fogok és segítünk egymásnak. Én megmutatom, hogyan kell menni, te cserébe megmondod, merre kell. Merre érdemes.

És akkor mindketten újra menni fogunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr484783768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.