Nélkülem unatkoznál

te is

Jó estét jó szurkolást

2013. február 11. 16:34 - yerma

Már-már aggasztó, hogy az elveszett tárgyak továbbra sincsenek meg, és a nem-mondom-ki-a-nevét csigabiga még mindig nem került elő. Egyelőre éltet a tudat, hogy majd előbújik valahonnan, és ha előbújik és meglátja az árnyékát akkor jön a tavasz. Ja, hogy ez a medvékre is igaz? Micsoda véletlen.

Egyébként eljött az első véleménymondásnak az ideje. Eddig volt az alany, állítmány meg a tárgy, az is szép teljesítmény volt. De most már jönnek azok az igék, amik már jellemzik egy kisfiú vagy egy kislány gondolkodását. Kisfiús igéknek mondják a cselekvést kifejező igéket: tesz, vesz, csinál, jön, megy, gurul. A kislányos igék ezzel szemben érzelmeket fejeznek ki, olyan kifejezéseket használ, mint: örül neki, sír, fáj neki, várja őt. Nem véletlenül most kezdte a szakálla van, bajusza van, borotválkozik, szúr szavak egyre gyakrabban történő mondogatását.

A minap az esti altatás során Anna azt találta mondani: "szia nünüke, szia maci" és elnyomta az álom. Ez felettébb érdekes megnyilvánulás volt, mert előtte nem volt szó sem maciról, nünükéről meg pláne nem. A nünüke a doktornéninél levő bogárka, ami Apa így üdvözölt: "Jé, ez olyan, mint a Vízipók csodapók rajzfilmben a Nünüke". Azt csak nagy kutatómunka árán sikerült kideríteni, hogy a népes víz alatti állatseregletből melyik a nünüke. (Megfejtés: a kék színű bogárka). Ki tudja honnan jutott az eszébe. Lehet, hogy álmodta és most eszébe jutott. Teljesen olyan volt a mondat hangsúlya, mint a klasszikus Knézy-féle beköszönésé: jó estét, jó szurkolást.