Nélkülem unatkoznál

te is

Régi idők focija

2013. május 27. 13:56 - yerma

Vége a boldog időknek, amikor "semmi sem történt", csak szopiztunk és aludtunk felváltva. Mostanában már minden nap történik valami érdekes. Ez az az időszak, amit szeparációs szorongás 2.0 számmal illetnek, amikor már mindent akar és csinálna egyedül, de még nem tudja, kacska, csálé és ügyetlen. Sok idő telt el, amíg egyáltalán rájöttem, mit szeretne egyáltalán: inni nem, enni nem, hát akkor mit. Inni és enni. Csak éppen másképp. Úgy, hogy ő fogja a poharat, és ő fogja a kanalat. Ez az időszak neki a felfedezések időszaka, Anyának meg a türelem időszaka, továbbá a folttalan ruhák végleges elfelejtéséé. Mellépöttyen, leesik, lecseppen, új(szerű) igéink. Az persze megint csak jelképes, hogy mivel kezdte az önállóan kanalazást: a spenóttal. Gondosan megfogja, megkeveri, kimeri, beletalál, lenyeli, vigyorog. Anya meg csak ámul.

"Attól félek, hogy megszólal a riasztó" mondja Anna. Aztán hozzáteszi: siket sajt. (=siketfajd)

Hol van az, hogy hangokat utánoz?

Régi idők focija.