Égig érő repülő

Építsünk szúnyogirtó repülőt, mondja Anna, miután két építőkocka elemet egymás fölé helyez a vékonyabb fajtából. Boldogan megtapsolja magát, amikor sikerül és megpróbálkozik egy harmadikkal is. Amikor ez is sikerül neki, megint tapsol. Volt olyan is, hogy megpróbálkozott egy negyedikkel, de az már rendre leborult, ilyenkor nagyon türelmetlen, mérges, dühös. Sikít. Mindig sikít. Pláne, ha a határokat keresgeti. És keresgeti, mert ahány ember, annyiféle szabályrendszert kell betartania. Finoman szólva alig várom, hogy minél kevesebbet kelljen rajta keresztülvinni. Aztán bejátszik majd a dackorszak is. Hacsaknem ez már az. Is.

A szúnyogirtó repülőnek az az előzménye, hogy a nagy áradások óta fokozott szúnyogirtás folyik, és egészen közel repkednek hozzánk gépek, nemegyszer látjuk is az ablakból, ahol nagy robajjal elzúg. Először azt hittem Anna fél tőle, félt is. Mint ahogy a nyitott ablaktól is fél, ki tudja, milyen szerzetektől tart, hogy besétálnak rajta. A polipok bizonyára. Aztán, ahogy egyre jobban megtanulta kimondani a nevét, már nem félt tőle. Ahogy kimondjuk a dolgok nevét, azok megszűnnek félelmetesnek látszani. Vesd össze: Voldemort a Harry Potter-ben, addig féltek tőle, amíg úgy hívták Tudjukki, de amikor már nevén nevezték, a név hatalma elpárolgott. Vagy vesd össze A vörös oroszlánnal. Csak mire az ember odáig jutna, hogy elolvassa ezeket, mert már tud olvasni, addigra már megszűnik a félelem magától. Sosem magától. Ez iszonyatosan nagy meló. És rámegy az idő, az energia, a pénz, talán a szervezet is. De megéri. Csak ez éri meg.

Furcsa lehet szúnyogirtó repülőgépnek nevezni egy három torony magas építményt. De én értem a logikáját. A magasságot szimbolizálja a tornyokkal, magasan repül. Ezt akarja mondani vele. Vagyis az első, amit gondol róla az ez, és nem az, hogy hangos. Eddig ér a földtől. Minél magasabb, annál inkább repülő. Égig érő repülő.

Címkék: 23. hónap