Nélkülem unatkoznál

te is

A párhuzamosokról

2013. szeptember 07. 15:20 - yerma

A betegségből való kilábalás utolsó időszakában járunk, ahol már csak az orrfolyás helyezkedik el, mondhatni tornyosul, mint egyetlen még élő tünet. Talán már mindenki a végén van ennek a nyavalyának, és nem lesz szövődménye sem. Minthogy elmúltunk 23 hónaposak, összefoglalnám hogyan mennek nálunk a dolgok manapság.

Ébredés - nagyon helyesen - 6-kor van rendszerint, amikor is az éppen ott levő/ odarohanó szülő átveszi az irányítást, és ad neki tejpépet reggelire/ villásreggeli ad. Kívánt rész aláhúzandó. A 6-8 óráig történő játék/ sírás után 9-kor jön a tízórai, hehe, ebbe még csak most gondoltam bele, ami gyümölcs/ elhagyható, mert a villásreggelit megette. A déli ebéd 11-kor esedékes, ami főzelék/ a villásreggeli még mindig tart és különben is álmos, fáradt, akkor meg úgysem eszik rendesen. Altatni altassa anya. A felébredt gyermek 3-kor még mindig a villásreggeli hatása alatt van. Aztán halkan játszogatunk/ hangosan levonulunk vele sétálni, ahonnan bőgve jövünk vissza, de már szinte a lépcsőházig nem érünk le. Rosszabb esetben hányunk is. Jobb esetben van mit. De lehet, hogy ez a rosszabb eset. Ennyit az etetésről. Aztán van a fürdés, ami igazi ereszd-el-a-hajamat típusú rituálé.

A nap során (ez volt a rekord) négyszer mellépisilünk, plusz a játszótéren is, ahova azért mentünk le nagy arccal, mert kipisilés után ragadtuk el a békés környezetéből a kisdedet, bízván abban, hogy most biztos, hogy nem fog pisilni. Este 8 felé jön el az alvás ideje, ami szintén idillinek mondható.

Tipikusan olyan párhuzamos egyenesek vagyunk, akik sohasem találkoznak. Remélhetőleg még a végtelenben sem.