Nélkülem unatkoznál

te is

Kirándulás

2013. szeptember 11. 15:30 - yerma

Ma hirtelen ötlettől vezérelve beültünk az autóba családostul és elindultunk. Ez minden átlagos magyar családban rutinszerűnek lenne mondható, nálunk nemcsak, hogy nem az, de az ok, amiért ezt tettük inkább elszomorító, mintsem vidám. Mindezek ellenére voltam olyan vicces és éltem ezzel a szójáték adta lehetőséggel, ami szinte kínálta magát: Anna keze a csuklójánál fogva megrándult, kificamodott számomra ismeretlen és érthetetlen események következményeképpen. Fájt neki nagyon, de fáradt is volt, reggel 8 órakor elaludt. Aztán meg mindig nagy sírás volt, ahogy megmozdult. Nincs mese, vinni kell valahova. De hova? Doktornéni épp nem veszi fel, a rendelő sem a telefont, de az éppen ott rendelő orvos azt tanácsolta, hogy vigyük el a Bethesda Gyermekkórházba.

Kis bicebóca kezét felkötöttük, szívet szorító látvány volt. Főleg nekem, aki az ilyet még hírből sem ismerek, soha nem volt eltörve még csontom. A fájdalom mértékét látva egyből iramodtunk. Ott a doktorbácsi egy elterelő mondat közepette egy ügyesen irányzott mozdulattal helyre csavarintotta a kificamodott csuklót. Egyből nem is fájt és leellenőrizték kis idő múlva, hogy nyúl-e a tárgyakhoz és hogyan. A szülők kellőképpen megijedtek, mindenki másért.

Mindenki egymásért.

De ez már volt egyszer, csak az inverzben. De különben sem. Mindegy is.