Nélkülem unatkoznál

te is

Ha én Anna volnék

2013. szeptember 26. 15:34 - yerma

De persze gyakran gondolunk az utóbbi időben Koncz Zsuzsára egyébként is. Az elalvó dalnak tipikusnak mondható a ha én rózsa volnék, dallama és szövege miatt is. De persze vannak napok, amikor az elalvó dal elhangzása és az elalvás között idő telik el. Hosszabb idő. Nagyon hosszú idő. Leginkább ilyen van. Ilyenkor az idő meg is szűnik és csak tér van, aminek soha nincs vége. Ülünk a térben és dúdolunk, vagy éneklünk már századszor. És az unalom elkerülésére kitalálunk valamit.

Játsszunk olyat, mondja Anya, hogy a rózsa helyére helyettesítsünk be szavakat.

Ha én Anna volnék, mindig Anna lennék
Akárki is kérne, rögtön elaludnék
Rózsaszín takaróval betakaróznék
Akkor lennék boldog, ha szépet álmodnék.

Ez jó, több se kell, írjunk ilyeneket, ha én Anya volnék, ha én labdásnyuszi volnék, ha én Plútó volnék. Vigadunk. És ilyenkor az elalvás már csak álom.

Ha altatni akarunk, akkor valami unalmasat kell csinálni. Nincs helye a szórakozásnak. Nem lehet ezt megúszni. Egyébként Anna öt perc alatt képes álomba merülni. Csak mindig az a nehéz, hogy megtaláljuk ezt az öt percet, hogy na, ez az az öt perc, és kivárjuk.

Az élet öt percekből áll. Ezekből az öt percekből. Na meg ezekből.