Nélkülem unatkoznál

te is

A vörös szőlőhegy

2013. december 12. 15:15 - yerma

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen örök üzenettel és tanulsággal bocsássam útjára a gyermekemet. Mit fogok neki mondani, ha kérdez, életről, halálról és arról ami közte van. Végül is ez a három, ami a legfontosabb.

De mit fogok csinálni, ha nem kérdez? Mert nem evidens kérdezni. Még gyerekkorban jobban benne van a tudás iránti vágy, hogy működik, és klasszikusan miért. De ahogy iskolába megy és tágul a horizontja, kezdik leszoktatni a kérdésekről. Azért, mert. Ha csak leírod a választ és nem kérdezel, akkor vagy okos. Az egész iskolarendszer lexikális tudásra épül, ami nem fontos, mert felejthető. (Vekerdy Tamás is úton-útfélen hirdeti.) Amikor az ember a legfogékonyabb a kérdésekre éppen akkor szoktatják le őt erről. Pedig abban a korban vannak a szép válaszok is. Aztán elmúlik az élet anélkül, hogy kérdeztünk volna valami fontosat. Hány óra van és mennyibe kerül kérdések zárt ketrecet mutatnak, ahova csak befelé van út, kifelé nincsen.

Én azt szeretném, ha a gyerekemet megkérdeznének arról, hogy melyik az egyetlen festmény, amit Van Gogh életében eladott, tudja rá a választ. De azt is szeretném, ha a válaszában ő is kérdezne. Már az is nagy eredmény volna, ha az lenne a viszont kérdése, hogy mennyiért vették meg? Ki vette meg? Ki volt az az Anna Doch? Miért vette meg? Mit gondolt róla?

Mert mindig ezek a dolgok a legfontosabbak.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr185687579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.