Nélkülem unatkoznál

te is

Álmomban két macska

2013. december 16. 13:29 - yerma

A minap azon gondolkodtam, hogy milyenek vagyunk, mindig hasonlítani akarunk valamire. Az sehogy nem jó, ami van, és újévkor is mindig megfogadjuk, hogy olyanabbak leszünk úgyabbul élünk, mint idén, hogy aztán persze semmit ne tartsunk be belőle. Általában többnek akarunk látszani, mint amik valójában vagyunk, és van, amikor egy egész élet rámegy erre a színjátékra, amit hazugságban töltünk. Mert ami majdnem az, az nem az. Soha.

Aztán persze a gyarló felnőtt letekintett a kisdedre, aki békésen játszik az építőkockával, vagy hisztizve toppant a tükör előtt és rácsap, csakazértis, mert nem szabad. Nem színlel, nem hazudik. Belefeledkezik saját magába és jól érzi magát, hamar el is telik az idő így. Elmennek a gyermekévek.

Aztán amikor ennek a hiánya már fáj, akkor elkezdünk törekedni, hogy hasonlítsunk - erre a kisgyerekre.

Vagy egy macskára. Álmomban két macska voltunk és játszottunk egymással. Álmomban mindig macskák vagyunk.

Az ember hal vagy madár vágyna lenni,
a kígyó szárny után sóvárog,
a kutya félresikerült oroszlán,
a mérnök költővé szeretne válni,
a légy fecskéül akarna tanulni,
s légynek kívánna látszani a költő,
ámde a macska
csak macska akar lenni...

(Pablo Neruda)

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok 2+

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr35695044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.