Nélkülem unatkoznál

te is

Végre jönnek a könyvek

2013. december 31. 15:37 - yerma

Az úgy történt, hogy Anna tavaly kapott egy Boribonos mesekönyvet, a Jó éjszakát, Annipanni! címűt. Félreraktuk. Idén megint kapott egyet, a Boribon autózik címűt. Már reflexből toltam is volna odébb, hogy még most is kicsi hozzá, és egy ilyen komoly, puha lapú könyvet még nem képes nézegetni, és annyi ideig nem marad el, amíg a mese tart. Ez utóbb beigazolódott, amikor is leültettem a csemetét, olvassuk el. Igazából ő kérte, hogy olvassunk mesét, és azt nézzük meg, hogy az hogy volt, amikor Boribon autója feje tetején áll. Aztán elkezdtünk olvasni. Meglepően jól tűrte az egyhangúságot, minden oldalhoz véleményt fűzött. Többször ugyan vissza akart térni a korábbi események sodrába, de amikor azt mondtam neki, hogy már csak egy kicsit várjon és vége lesz, akkor megbékélt. Aztán persze amikor vége volt, akkor ugyanoda akart visszamenni. Többször kellett elolvasni ezeket a meséket, az egész délelőtt ezzel telt el.

Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz a Boribonos történeteknek és magának az olvasásnak. Mert ez végtére is már felnőtt könyv, puha lapú, amit nem lehet tépkedni, meg ráülni, nem olyan, mint amilyenek a leporellók voltak.

Külön öröm volt számára, hogy azonosulni tudott Annipannival. Meg a Boribonnal. Meg a sünivel (Segíts nekem enni, mert még pici vagyok!). Meg az almáspitével.

Kislány olvas kettő pont nulla.

Anya olvas egy pont nulla. Elmereng a régi rajzokon, a sohasem volt mesekönyveken és a még mindig emlék meséken, amiket 35 éve régóta nem látott és nem hallott, utoljára az óvodában. (Kék kerítés).

Úgy érzem, nagy kalandra indulunk.

Címkék: mese 2+