Nélkülem unatkoznál

te is

Colorado Kid

2014. február 07. 13:21 - yerma

Nagyon megváltoztam az elmúlt években. Nem csak a gondolkodásom, néha úgy érzem az változott meg a legkevésbé. Az a 35+. Csak azt tudnám feledni. Még a várandósság alatt, amikor a testem nem engedelmeskedett, a lábam vizesedett. Aztán a szülés, amit annyian túléltek már és amiről annyi minden nem mondanak még, pedig lehetett volna. Nem lett volna könnyebb, de lehet hogyha a ráfekszünk a logika és a tudás hullámaira, az azért átsegít. Főleg ha csak az van. A szülés után a változások, plusz kiló víz még egy évig. Két film jut itt az eszembe: Egy szoknya, egy nadrág. Gyula vitéz Télen-nyáron. Amikor azt hittem, hogy a bálnásodás örökké tart és soha nem lesz vége.

De vége lett. Lett helyette más. Az ősz hajszálak. Az ősz szempilla. És hozzá sas szem. A fájó gerinc, hát és az ízületi problémák. Az ingadozó vérnyomás. A mély árkok. Melyek akkorák immáron, mint a Grand Canyon. Ömlik közte a Colorado, amikor sírok. Nesze neked Pilis és Dunakanyar.

Sziklás hegység. Rafting. Sivatag. Route 66. A Route 66 útvonala egy mosolyra hasonlít.

Jó volt a vízhozam tavaly.

Címkék: gondolatok 2+