Nélkülem unatkoznál

te is

Terápia

2014. március 02. 14:09 - yerma

Igen, igen. Talán meg kell magyaráznom, honnan jutottunk idáig. Anna baba viselkedése egyre inkább aggasztó. És itt nem csak a négy fal közötti szerepléseire gondolok, ami azért a jobbik fajtából való. Bár tegnap éppen összeveszett Sziszi Kalambóval és kiakolbólította a kisszobából, kidoblak a rácson, mondta neki és közben sírt. Mi a bajod vele? kérdeztem ámulva. A könnyei potyogtak, nem szeretem, mert nincs keze és nincs lába. De a Csigunak sincsen. Nem baj. Azóta ki van tiltva Sziszi Kalambó a kisszobából.

Ami jóval aggasztóbb, amit a sétálás ürügyén művel. Mert sétálni nem szeret. Cipelteti magát, és minden arra elszaladó kutyára rákiabál, akik aztán még jobban megijednek tőle. De minden más egyéb kisgyerekre is rákiabál. Alvó csecsemőre rákiabál a liftben. Koszos padra felmászik, pocsolyában hempereg, szemeteskukába belenyúl. Ezt szokta meg valószínűleg azzal, akivel sétálni szokott. Aki cipeli.

Most került látókörömbe a Terápia című sorozat, ami több helyütt ébreszt bennem emlékeket. Minden helyzete ismerős, hiszen az egyedülálló nővel is lehet azonosulni, a lánnyal is, aki bolond szülei között őrlődik, de a felemás házaspár is vicces, az alul pozicionált feleséggel. A pénteki pszichó a pszichónál pedig zseniálisan ijesztő. És ismerős. Gondolkodásra sarkall.

Azt vettem észre, miközben néztem, hogy azon gondolkozom miben különbözünk.

A problémák kezdete nem esik egybe a felnőttkor kezdetével.
Gálik Péter: Diák Murphy

Címkék: 2+