Nélkülem unatkoznál

te is

Szuperanyu

2014. március 25. 08:51 - yerma

Mindig bámultam a szuperanyukat. Ők a párnapos gyerek mellől magassarkú csizmában mobiloztak, míg én levánszorogtam sétálni alvás helyett abban a nadrágban, ami később "a" nadrágként híresült el. "A" nadrág, ami rám jött. (A fiú, aki túlélte.) Természetesen melegítőalsó volt. De a szuperanyu három gyerek mellől rendszeresen posztol a blogjában képeket, éppen arról a süteményről, amit kipróbált a tengernyi idejében. Mert a gyes az nem munka. És megkapjuk érte a pénzünket. Aztán szuperanyu kreatívkodik. Ünnepek ünnepek hátán és már tele van a lakás (természetes hely az van benne bőven) különféle lógó megnevezhetetlen izékkel. Más szuperanyu gondolkodik és írogat, ő a szimpatikusabb fajta. (Persze két magánmondat után az erőszakossága átütőbb, mint a kreatívkodó nyuszis-masnisé. A csúnya emberek speciális erőszakossága, amilyen III. Richárdnak is van. Szándékosan nem hozok példákat.) De mindenki ráér. A gyes az ajándék, és mint ilyet látszólag be kell csomagolni, masnival átkötni, itt az etalon, lehet ilyennek lenni. Lehet játszócsoportban parádézni a kivasalt gyerekkel, addig se kell főzni, de amikor eljön a délután akkor sem esünk kétségbe, jön a bébiszitter. Menjenek szülés után sokat moziba, mondja a szakember. Ja, amikor a nagyszoba olyan volt, mint egy idegen kontinens, amit még nem fedeztek fel. A tévéműsorban meg a tenger alatti világ, jé, ez meg micsoda, melyik bolygó ez?

Én abban vagyok szuperanyu, hogy megőrzöm az életem minél tovább, túlélek. Igaz, azt hogy hogyan érzem magam azt nem is tenném ki közszemlére.

Címkék: gondolatok 2+