Nélkülem unatkoznál

te is

A kislány aki télen lett szobatiszta

2014. március 30. 11:26 - yerma

Szinte napra pontosan egy éve jelezte a mintababa típusú kisded, hogy bilibe kíván pisit nyomni. Na az idő alatt nagyon sok minden történt. Most szokik rá a pelenkára harmadszor.

Ott is tartottunk már pár napja, hogy a déli alvásnál Anya nem ad rá pelenkát, békében fel is ébred. Ámde Szuperapu ebben is rendet vágott, nemcsak rákényszerültek, hogy pelenkában aludjanak (egyszerűen a felébredt gyerekhez nem ment be, aki természetesen még egyedül a bilire nem tud ráülni, és kis bugyiba nyomott, aztán miután ez rendszeres lett, már macerás lett mindig feltakarítani, így került vissza a pelus), de sétához is hordják, már amennyiben le tudnak menni sétálni. Mert kiscucó nem mindig hagyja. Ha nagy alvás után van reggel, akkor kell vinni, mert akkor nem tud ellenkezni, ez az aranyszabály.

Noha már 15-20 fokok vannak, még mindig a téli zoknit erőltetjük a távfűtéses lakásban, aminek mérete 2 számmal nagyobb és térdzokni, de mivel nagyobb a lába méreténél, úgy néz ki mint egy combfix. Biztosan szúr is meg vág is, meg fülled is. De ez mindegy, a gyerekorvosnak azt a meglátását, hogy a bőre érzékeny legyintve vettük tudomásul, valószínűleg meg sem hallottuk, mert öltöztetni és beszélgetni egyszerre nem tudunk, azt csak a nők tudnak. De különben is fél órányi szöveg értelmezése már gondot jelent amúgy is, ezért készülnek felvételek szép számmal mindenhol. Ehhez a szetthez jár egy piros kabát, nem akarom tudni honnan szerezte, kifejezetten csúnya, valószínűsíthető, hogy ki hozta és honnan. Ez alól lila-rózsaszín csíkos pulcsi lóg ki, aminek a kapucnija arra való, hogy a zöld-fekete csíkos sapkát oldalt leszorítsa. Erre képzeljünk még el egy piros szemüveget, meg egy hisztiző viselkedést. Mindegy, hogy néz ki, csak legyen jó meleg és ne legyen kicsi, magyarázza aztán Szuperapu a szerelést. Talán érthető, hogy Anya ezektől elhatárolódik és közös kirándulást nem szervezünk. Közben a szekrényben lógnak a csinosabbnál csinosabb darabok, és még pénzt sem kellett adni érte. Szép rózsaszín kislányos ruhák ezek, de vannak a fent említett helyről származó (Gitti nagyi által anyaotthonból elhozott holmi, amit azért lop onnan bosszúból el, mert a kisebbségi kisgyerekek, akiket kiszerveznek hozzá, rendszeresen meglopják őt) 110-es méretű ízléstelen csiricsáré, fodros, pónis, necces, tüllös, zsabós pólók is, amiket kötelező hordani például a játszócsoportban. Esztétikailag Szuperapu sem tesz hozzá az összképhez a mindig fekete nadrágjával és pólójával (amivel a játszócsoportos gyerekekben rendszeresen félelmet kelt), kicsit babitsos a sok feketével és az elmaradhatatlan kék tarisznyájával. Ha Anyával van a program és nem az ilyenfajta szedett-vedett ruházatok vannak rajta, és Szuperapu bekerül a képbe, az első dolga, hogy letépi róla a zoknit és a pólót, ez mind kicsi, mondja arra, ami pont jó.

Lakatos Márk elájulna. Ahogy mindenki más is.

Egyébként a piros szemüveges kislány, öt perccel azelőtt kiszúrja Anyát az új szemüvegében, mielőtt Anya odaérne. Sőt az előtt is, minthogy Anya észrevenné.

Elkanyarodtunk a szobatisztaságtól. Visszafejlődünk. Igazából azt kellene írnom a cím mezőbe, hogy a kislány, aki télen sem lett szobatiszta, egy éve akar az lenni, csak a szülei nem hagyják. Mert én abban vagyok hibás, hogy nem tudom ezt megakadályozni. Így válunk neurotikus felnőttekké. És erre jön még a hiszti.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr345885413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.