Nélkülem unatkoznál

te is

Táncos a sötétben

2014. április 05. 18:14 - yerma

Áldom a szerencsémet, hogy megadatott a normális séta lehetősége, kézen fogva kislány lépked, s bár ugyan nem mindig fogad szót, és egyik percről a másikra az ellentétes irányba startol, csak bottal üthetjük a nyomát és szinte szó szerint. Megadatott a normális beszélgetés lehetősége, ami alatt Anna gondolatok, érzéseket, félelmeket, hangulatokat oszt meg velem, és én pedig igyekszem ezeket eloszlatni, ha nagyon sötétek a képek. Ilyenkor sok minden dolog kiderül, ami máskor rejtve marad, vagy el van bagatellizálva, mint a "kiscucó nem fél a sötétben - de fél - nem fél" háromszögletű kerek erdő története. De bizony fél, de ez nem baj, mert mindenki fél, és segíteni kell neki megtanulni nem félni, és előkeresni a rejtett tartalékokat, amik segítenek a félelem ellen. A sötét nagy mumus, még a felnőtteknek is, akik tudják, milyen tárgy árnya vetül a szekrényre. Hiába, egy érzékszerv totális elvesztése az ötből, ráadásul az épp a látás. Ki az, akit ez nem viselne meg?

A mai séta alkalmával kiderült dolgok: Anna fél a lifttől, ha gyalogszerrel megyünk, nem száll be és ki, ordít, sikít, inkább lépcsőzik felfelé és lefelé is. Ez nem tudom mikortól datálódik, az elején amikor észrevettem azt hittem, hogy csak olyan kedve van és sétálni akar. Klausztrofóbia, jeee!

Aztán az is kiderült, hogy újdonság neki a fagyi, a randalírozás mondjuk nem az, és itt is kilőtt hol jobbra, hol balra, amerre kedve volt. A hintázó gyerek elé odaáll, a közlekedő néni elé odaáll, beáll az útjába és nem engedi tovább. Útkereszteződés közepén sátrat ver és elengedni a kezemet. Azért az embereknek inkább van humorérzékük, mint nem, azt kell, hogy mondjam.

Kiderült, hogy most fogott először pitypangot is, el volt képedve, hogy szállnak a pihéi. Látszott, hogy nem e fajta sétákhoz van szokva. Játszóteret szándékosan elkerültük. Ezen megdöbbentem.

Megnéztük továbbá az óvodát kívülről, szép nagy udvara volt, bekukucskáltunk, de szombat lévén nem láttunk semmit.

Nem akarok óvodába menni, nem akarom, hogy anya visszamenjen dolgozni, azt akarom, hogy anya meg apa szeressék egymást, és szeressenek engem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr375953163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.