Nélkülem unatkoznál

te is

Amikor én még kissrác voltam

2014. április 14. 15:36 - yerma

Mostanában egyre nagyobb az igény az "amikor én még kissrác voltam" típusú játékokra, játsszuk el, hogy kicsi vagyok, a szopispárnán fekszem, mondja Anna és eheg hozzá, mint egy kis baba, aki még nem tud beszélni. Hiába, ez már a kistestvér érkezésének időszaka normális családokban. Az rejtély, hogy azt honnan tudom mi hogyan működik normális családokban, mert olyat még nem láttam, hovatovább nem is ismertem olyat, aki messziről látott egyet. Futólag. Például Lili babának is született egy kistestvére azóta, mióta utoljára láttuk. Ami azért bezzeg, mert ennyi idő alatt én is reprodukálhattam volna magam még egyszer. De köztudott, hogy nem reprodukció hanem természetes szelekció van folyamatban nálunk. Játsszuk azt, hogy még nem tudok beszélni, neee, örülök, hogy végre tudsz beszélni, de én most nem tudok, oááá.
Eljött az az idő, amikor elmondja azt is, hogy hogyan érzi magát. Azt hittem, meg fogok fulladni, meséli egy hányás alkalmával. Most már ritkán van hányás, helyette van a csalánkiütés, mint stressz levezetési forma.

Ha ez a stressztől van, akkor mit fogunk vele csinálni az egész életében? kérdezi szuperapu. Három év után rajtakaptam, hogy kérdez. Eddig mindenben biztos volt. Ott is tartunk.

Más hamuba sült pogácsával a tarisznyában indítja útnak a gyerekét, mi pedig Fenistil géllel - felelem. Nem nevet. Nevetésen nem kaptam rajta egy ideje. Ott is tart.