Nélkülem unatkoznál

te is

Emelt fővel

2014. június 11. 16:50 - yerma

Sokat gondolkoztam, vajon gondolkozzam-e. Annak a kihalóban lévő fajnak vagyok az egyik példánya, akik még gondolkoznak. Mert megszokták. És különben is miért ne. Elgondolkodásra van ok elég. Leírva és csokorba szedve. 6.P.III.20.624/2013/9.

Nem mintha egy percig is komolyan felmerült volna bennem a kétely, hogy nem csinálom jól. Például amikor öt perc alatt elaltatom szopin, és nem szívok vele órákat. Nem járok lehajtott fejjel azért sem, hogy engem nem a gyerekem határoz meg. Én nélküle is önálló individuum vagyok, voltam és leszek. Befolyásol a jelenléte, biológiai szükségleteim az övéit követik (na mondjuk ez már nem annyira jellemző), de engem mint embert nem az ő élete tesz hangsúlyossá, egésszé. És nem kell ezt számon kérni rajtam. Nem vagyok hajlandó aggódni a súlya miatt sem.

Ez az egész szülősdi egy össztársadalmi játék, ahol a társadalom elismerése a tét, ő szabja meg, ki a rossz és jó anya, és a végén pontoz. Aztán miután gondosan mellőztem az általam már ismert személyiségteszt kitöltését várom az eredményt. De ez egy játék. Ahol nem akarok játszani, mert nem értek egyet a játékszabályokkal. És különben sincs kedvem. Ki kényszeríthet arra, hogy legyen kedvem?

Nehogy már én járjak leszegett fejjel.