Nélkülem unatkoznál

te is

Kire ütött ez a gyerek

2014. június 12. 13:51 - yerma

Folytatva az előző gondolatmenetet, ha aggódnunk kéne, akkor azért, mert Anna baba egyre kezelhetetlenebbül viselkedik. Nem fogad szót, az csak egy dolog, de akkor se hederít ránk, amikor más gyerek azért visszavesz, útkereszteződésnél, piros lámpánál. Nem lehet vele sétálni sem normálisan, mert a babakocsit egy keréken tolja a két út közötti földúton átgázolva közbe pedig sikít. Rossz nézni, ahogy vergődik, iderohan, oda, mindenbe belekap és semmit sem fejez be, mert hamar elun. Gyakran köpköd, és szétkeni a bútorokon, mindezt szuperapu büszkén meséli az óvónéninek. Teheti, mert nem szólunk rá egyöntetűen, hogy ez a viselkedésforma nem kívánatos. Volt rá példa a napokban is, hogy amit én megtiltottam azt fél órán belül szuperaputól megkapta. (Hö-hö) Egyre nagyobb káosz van kibontakozóban, és van, aki még mindig nem lát túl a bosszú és harag tengelyen. Pedig most kéne megfogni a dolgokat, most kéne magunkhoz ragadni a gyeplőt. Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni. Többesben írom, mert egyesben kevés vagyok. El lehet kábulni a napi dolgokon, hogy úgy szerettethetjük meg magunk vele, hogy hozunk egy cicát ("Ha öt éves leszel lesz egy cicád"-"Ha öt éves leszel, óvodában leszel és magára hagyod a cicát"), vagy fagyit és lekváros buktát, több nap széklet nélküli lét után valamint ebéd helyett.

Én arra se szoktatnám rá, hogy ott aludjunk ahol ér az éjjel, és ott pisilünk, ahol éppen vagyunk, mert nem kötelezhetnek rá, hogy ésszel neveljem a gyerekemet. Mint ahogy nem kötelezhetnek bölcsődére sem. Magánügy. Ez az utcán való lét, ez a cigánykodás nekem nem kenyerem. Meg ezek a mindennapok, ahol semmi nem állandó, csak a változás.

Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok.
Janikovszky Éva

Címkék: 2.5+