Nélkülem unatkoznál

te is

Mindennapi félelmeink

2014. június 21. 13:41 - yerma

Jaj, de félünk a sípszótól. Az egyik zeneszámban, ami köré készítettem egy válogatást az alvó fényképekből sípszó van, illetve azzal kezdődik. Attól mindig megijed. Most már az én telefonomat is azért nem nyomogatja, hátha előkerül róla a zeneszámok listája, és benne a sípszó. Megszerkesztem és levágom belőle a sípszót, telefonról letörlöm. Ne töröld le, mert akkor bele kell hallgatni. Inkább ne is kapcsoljuk be.

Igazad van, nem a happy endet kell elérni átírás-letörlés által, hanem meg kell tanulni együtt élni a félelmeinkkel, meg kell tanulni feldolgozni őket. Ha kell nevetségessé kell tenni, kacagni rajta és megtanulni, hogy a dolgok általában csak azért félelmetesek, mert ismeretlenek.

De hát annyi minden tud sípolni. A vonat. A kukta. A madarak. Sőt képzeld el, a focimeccs is úgy kezdődik, hogy sípol egyet a bíró. Aztán minden gólnál és szabálytalanságnál. Aztán a végén hármat. Az azt jelenti, hogy vége van a meccsnek. Máskülönben nem hallana semmit, ha nem sípolna, akkora hangzavarban. Aztán meg a győztesek örömködnek, a vesztesek meg mérgesek. De van olyan is, amikor egyik se örül, az a döntetlenkor van. Az mikor van? Amikor egyik csapat se rúg több gólt, mint a másik.

Meséld el megint, mi van ha véget ér a meccs. Ez tetszik neked? Igen tetszik.

Szólj hozzá!
Címkék: 2.5+

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr476395767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.