Nélkülem unatkoznál

te is

Legkisebb közös többszörös

2014. augusztus 10. 22:36 - yerma

Poénkodó napokat tartunk, valami mindig eszünkbe jut, és ráadásul egyszerre. A következő párbeszédben Anna elhallotta a dolgokat. Persze lehet, hogy csak az volt neki furcsa, hogy szuperapu és szuperanyu egymáshoz szólt.

Mikor jön az iskola? Elsején. Így szólt a párbeszéd. Mikor jön Verona? El se jön. Így szólt a visszhang, és a száj görbít. Jaj, dehogy, hát nem azt mondtuk.

A halandzsa elnevező szókincsünk is gyarapodott, volt ugyan egy szó, amit nem tudunk, hogy mit jelent, ez a vadis. Vagy valami hasonló. Quo vadis. Vagy amit akartok. Az új szó a posztinó, ami azt jelenti: dominó. 

Anya meg lazán és könnyedén átgondolta az életét, (legalábbis gondolt egyet rajta) és ezt találta mondani arról, hogy mit kér az előző generációtól. Valamint arról, hogy őtőle, mint legkisebb közös többszöröstől mit szeretne, ha kérnének. 

ne vigyél a csillagokba
ültess saját ablakodba
s adjál nekem inkább szárnyat
ne legyek rabja határnak

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr756593391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.