Nélkülem unatkoznál

te is

Igazi cica

2014. szeptember 29. 08:36 - yerma

Isten a megmondhatója hányféleképpen próbáltam belecsempészni az étrendünkbe a tejet. A tejtermékek még úgy ahogy elfogynak. A zsíros sajt, aminek én nem annyira örülök, és a joghurt szigorúan gyümölcsdarabok nélkül verziója volt a legnépszerűbb. Az egyetlen. Pedig próbálkoztam müzlivel, krémtúróval, kakaóval, a madártej ízű tejitallal, pudinggal, sőt a titkos favorit a Túró Rudi is csődöt mondott. Óvodában sem hatotta meg, hogy mindenki tejet iszik. Mindre egytől egyik az volt a válasz, hogy jaajj, nee! Ehhez fogja a fejét és nyavalyog. Jól van, na, akkor nem.

De aztán ami az elmúlt napon történt, azt nem fogom megérteni egyhamar. De senki nem fogja, aki a világ racionális megértésére törekszik. És ez az a pont, amikor becímkézem ezt a bejegyzést a transzcendens kategóriába. Innentől kezdve az ember nem tudja megmagyarázni a történéseket, kicsit olyan ez, amikor az ősember bebújik a barlangjába a villámok elől. Nem tudja elringatni magát reális magyarázatba, ezért kialakul a félelem, ami megtermeli azt a mennyiségű stresszhormont, ami a túléléshez szükséges. Többek Istenhez jutnak el ezen a ponton, amikor a valót megérteni már nem képesek.

Így kiált fel Anna: Kérek tejpépet. Aztán lazán hozzáteszi: Én szeretem a tejet, csak eddig ritkán jutottam hozzá. De hát ez nem igaz. Soha nem szeretted. De, mondja. És lőn, kell neki és issza. És repetázik belőle. Így lettem igazi cica. Eddig is megvolt a lehetőséged, hogy az legyél, jegyzem meg.

Legyen meg a te akaratod.