Nélkülem unatkoznál

te is

A lufi

2014. október 01. 08:12 - yerma

Szinte már vártam azt a pillanatot, amikor kipukkad a fejünk fölött a lufi. És tudtam, hogy az óvoda pukkasztja ki. Vártam holott tudtam, hogy milyen mocsok van benne és azt is tudtam, hogy rám is jut belőle majd. Sőt, igazából ezt is én szívom meg. Mert Prospero bírja.

Szuperapu elmondásából tudom a történteket, így elosztottam kettővel, de még így is sok volt. Add továbbnak hívtuk a játékot, amikor valaki mondott egy mondatot és mire mindenki körbesúgta a láncon egy egészen más kerekedett ki belőle. Ruck Zuck. Az óvónénivel készített mélyinterjút, amiből kiderült mi-merre-hány méter. Vagy legalábbis az, hogy hogy nézünk ki kívülről.

  1. Anna miért jár babakocsival oviba, amikor már nagylány, a bölcsisek járnak babakocsival, mondja óvónéni. Ez inkább csak társadalmi nyomás, engem személy szerint nem zavar, mert praktikusabb, hiszen Anna a többi gyerekkel ellentétben nem szeret óvodába járni. De nem csak ebben különbözik más, normális gyerekektől. Az ő paradicsomában eggyé válik anyával a szopin.
  2. Miért szopin alszik még el? Itt is a társadalom elvárása nyomaszt, bár kissé már terhemre van a helyzet.
  3. Miért nem tud sétálni normálisan? Látszik, hogy nem szokta a sétát, vagy nem a sétát szokta, hanem a cipelést.
  4. Miért nem asztalnál eszik? Nem tudom, mennyire merte szuperapu bevallani az ágyon történő vízszintes tömést, amit ő etetésnek nevez. Óránként és kérdezés nélkül. Egy banán lemegy, az nem olyan nagy baj. Ha nem jön ki, akkor meg szenvedjen, minek kellett banánt enni. És ezt komolyan gondolja.
  5. Miért nyafog annyit, hogy ha nem törődik vele senki? Látszik, hogy egyke és három felnőtt lesi a kíváságait 0-24-ben. Ez részben jogos, de azért, hogy anya ha otthon van a rendelkezésre áll nem vagyok hajlandó szégyellni magam.

Ez így elég sokkoló és ijesztő. De mégsem annyira mint a rémálmok, amiből ébred. Téged nem szeretlek, ne simogass, ne szeretgess. Nincs kezem nincs lábam, mert letépték. Megharap, megkarmol. Beveri a fejét a padlóba, a váladékait rajta szétkeni. Anya némán nézi szelíd félelemmel. Néha sír is, hova jutottunk a nagy tünetnélküliségben. Aztán kizökkentem, hozok egy pudingot, elfelejti. Mintha mi sem történt volna. Az előbb az mi volt? Nem válaszol, lehet, hogy nem is emlékszik. Transzban volt.

Ne hasonlítsanak minket a normális gyerekekhez. A helyzet nem normális, amiben élünk. És lassan már hozzáidomulunk a környezetünkhöz és mi sem vagyunk azok. Az élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselkedését. Mimikri a túlélésért.

Címkék: gondolatok ovi 2.5+