Nélkülem unatkoznál

te is

Mi mindig mindenről elkésünk

2014. október 26. 14:45 - yerma

Itt ez a fehér folyadék, mondja Anna a vízre. Ez nem fehér, hanem átlátszó. Látod, látszik alatta a kezem. Megnézzük. Bár kétségtelen, hogy van fehér folyadék is, tudod mi az? Igen, a majonéz. Nem pont erre gondoltam, de ő sem, mert nevet.

Az egyik mesében ellepték a patkányok a várost. A patkányokat senki nem szereti. Miért? Mert széthordják a szemetet és a koszt. A patkányokat csak azért nem szereted, mert még nem ismered őket, mondja Anna. Sajnos te nem ismered őket, gondolja anya, mondani persze már nem meri. Higgyük azt, hogy a nagy hal nem eszi meg a kis halat, a macska nem azért kergeti az egeret, hogy megegye. De elég lesz egy mese, ami ezt majd jól helyreteszi.

Ha meghalok, csak a testem hal meg, mondja aztán Anna. Ezt meg honnan veszed, kérdezi anya. Apa mesélte. Csak az öregek halnak meg. Annak tükrében vicces mindez, hogy szuperapu engem feljelentett ugyanezért.

Gyűjtjük a pontokat egy titkos naplónak nevezett könyvben, vannak benne piros és fekete pontok. Kell ez és hiánypótló, mert a viselkedése okot ad rá. Szépen ettél, piros pont. Öt piros pont után jön a matricacsomag. Fekete, mert rosszul viselkedtél. Anyának is egy fekete, mert amikor hajnalban 1 órakor felkeltetted és 4 óráig nem voltál hajlandó visszaaludni, csak nyafogtál 3 órán keresztül, akkor kiabált veled. Ki van már borulva nagyon. Kardiológiailag egyre nehezebben bírja a kiképzést.

Ha valaki azt mondta volna, hogy három éven át alig lesz éjszaka, amit végigalszok kinevettem volna. Nem is lendül fel miattam a népesség, a gyed extra, de még a friss házasságoknak járó anyagi támogatás sem érint már. Valószínűleg a kétgyerekes kedvezmény sem fog. Start plusz kártya pedig már nincs. Mi mindig mindenről elkésünk.

Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk,
Fáradt, szomorú a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Halál,
Lelkünk vörösen lángra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.

Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

(Ady Endre: Akik mindig elkésnek)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr336834363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.