Nélkülem unatkoznál

te is

Rémálmaim háza

2014. november 25. 11:08 - yerma

Ha látott már valaki egy másik ember rémálmodni, az sohasem felejti el. Ha pedig az a saját gyereke volt, akkor még azon túl sem. Emlékszem annak az élményére, amikor tehetetlenül néztem a szellemekkel való suttogást. Sőt olyan emlékem is volt, amikor a szellem mondott valamit. Máig is tudom mit, de nem tudom értelmezni. Biztos nem őrültem még meg. Ma pedig sikerült elkapni egy rémálmodást, bár ez nem az első eset volt. Félelmetes egy élmény volt, hiszen nem hallotta, hogy beszélek hozzá, cirógatom, csak sírt, Veronáról és a vonatokról beszélt, kezével úgy gesztikulált, mint éber állapotban, aztán minden hirtelen elmúlt és visszaaludt. Sokáig fog ez a kép kísérteni.

(Úgy, mint anya saját jogú rémálma, bár ez nem a helyes kifejezés, anya nem emlékszik az álmaira. Csak szimplán fél egy olyan képtől, ami bele van égve a retinájába: a körülrajzolt kislány képe.)

A nap poénja:

Anya fáradt és mérges, egy csintalankodás miatt.

Anya, boldog vagy? Legyél boldog, az élet szép, a lemezgyárat felhívtam.

(Zorán forever)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr496931241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.