Nélkülem unatkoznál

te is

Legenda a nyúlpaprikásról

2014. december 23. 14:13 - yerma

Azt már senki sem tudja pontosan miért nem ettünk nyulat évek óta. Amiben mindenki egyetért, hogy gyerekkorunk jellegzetes étele volt ez, és akkor még nem gondoltunk bele abba az összefüggésbe, hogy az udvarban etetni váró nyulak egyszer hirtelen eltűnnek, és elhittük, hogy elpusztultak. Hittünk a felnőtteknek nagyon sokáig. Talán túl sokáig is. Aztán nem voltak többé nyulak, mert nem volt ki gondozza őket, nem ettünk nyúlhúst tíz éven át. Addig tartott a gyász. A nyúlevés szimbólum lett, nem egyszerű szükséglet, hanem időutazás.

Aztán véget ért ez is. Megkóstoltuk, és nem tetszett annyira. Minden más volt, nem fogadta be többé a gyomrunk úgy, mit korábban. A múltat nem lehet visszahozni, az időben nem lehet ide-oda menni. Ami elmúlt, elmúlt és új van helyette. Tovább kell élnünk.

Én meg voltam győződve arról, hogy a Legenda a nyúlpaprikásról Krúdy regény, pedig nem, Tersánszky Józsi Jenő írta. A főhőse egy egyszerű ember, aki minden megtesz, hogy nyúlpaprikást ehessen, de amikor odajut megsajnálja a nyulat.

Az ember a nyulat végül mindig megsajnálja. 

papa1.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr497006645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.