Nélkülem unatkoznál

te is

Nem tudhatom

2015. január 07. 10:22 - yerma

Anyával oviba. Bevezetés, hangolás:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Ahogy megyünk az oviba rengeteg bokor mellett megyünk el, szakajtunk egy gallyat, megnézzük a rügyeket, mert vannak, a mindig piros bogyós bokrot (madárbirs).

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom

Találkozunk mindenféle emberekkel, minden reggel ugyanakkor a rendelőből az asszisztens néni szembejön, van egy kislány is, akinek olyan a sapkája, mint a mienk. Minden egyes reggel, ugyanott találkozunk velük.

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton

A felfestett sárga útjelzésen rendszeresen végigmegyünk, a bokor mellett a padkán is, és általában minden felfestésen, a "delfin"-nek becézett díszköveken.

s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én

Mostanában megsimogatjuk az autók kerekeit és felismerjük a jelüket, odamegyünk a betűkhöz és szótagolunk Su-zu-ki. Nyugodtabb napokon: Mi-tsu-bi-shi. Rímekben beszélünk, mint rendesen.

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem

A leszakított gallyat letesszük egy bizonyos helyre, és hazafelé megnézzük ott van-e még. Tudjuk, ha odaérünk

Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt
s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt.

De itt már anya nincs jelen. Ez már egy másik vers.