Nélkülem unatkoznál

te is

A gyilkos visszatér

2015. március 11. 16:41 - yerma

Úgy esett, hogy el kellett bandukolnom a kórházba, ahol szültünk. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg a folyosót, ami egyszersmind összekötött és elválasztott a külvilágtól, egy másik világtól, egy korább élettől, a múlttól. Szülőcsatornának hívtam azt a folyosót. Kíváncsi voltam, milyen érzések kerítenek hatalmukba. Kíváncsi voltam, hogyan viszonyulok hozzájuk, hogyan kezelem őket 3 év távlatából. Visszajön-e valami, és mi az, ami visszajön. És ami nem jön vissza, hol van.

Ahogy benéztem az üveggel elválasztott folyosóra elöntött a semmi érzése. Mondjuk pozitív gondolatok feljövetelétől nem tartottam, de a negatív gondolatok sem jöttek, úgy ahogyan kellett volna jönniük. Legalábbis nem a szüléssel és az ott eltöltött öt nappal kapcsolatosan.

  1. Az első gondolatom az volt, hogy repül az idő: szinte éveknek tűnt az idő, amit ott eltöltöttem.
  2. A második gondolatom az volt, hogy mintha egy megfakult, megszürkült fényképet néznék. Nem voltak benne élénk színek. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: közöny.
  3. A harmadik gondolatom aztán mindent vitt. Ezt a mondatot gondoltam: "ez volt az a hely, ahol magamra hagytak". Nyilván meglódult már a képzelet, amikor egy kórházban fekvő kisgyereket láttam, aki az ablakon át nézi tehetetlenül, hogy az édesanyja elmegy és keservesen sír.

Pszichológiai szempontból fogalmam sincs, hogy egy gyilkos miért tér vissza a tett helyszínére. De visszatér. Feloldozást nyerni.

Holnap megint visszatérek. Ezúttal már tisztán.

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok 3+

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr907260273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.