Nélkülem unatkoznál

te is

Saját gyerek mosolya

2015. április 25. 11:20 - yerma

Bár más gyerekek mosolya is szép, minket a saját gyerekünk mosolyának a hiányára emlékeztetett, ezért fájdalmas volt. Szomorú tükör volt ez mind ezidáig. Most azonban hallom Annát is felszabadultan mosolyogni az oviban. Hallom, mert nem látom, hanem mesélik. Kis vigyori - ezt mondták rá a napokban, bármikor ránéztek nevetett. Ez bizakodással tölt el egy darabig, aztán gyorsan eszembe jut, hogy ugyan tankkal vagyok, de a mozgásterem korlátozott, és bármerre megyek csak a feliratot látom, hogy a munka felszabadít. Ez magyarul annyit jelent, hogy mivel a lakásról nem ítéltek betartható módon, nekünk kell új életet kezdenünk máshol. Hamarosan a vegyes csoport néhány gyereke elballag, mi pedig új helyre költözünk, egy új óvodába. Mindegy volt az egész.

Kicsit furcsa az a gondolat is, hogy egy gyerek értékmérője a mosolygás, az a dolga, ha meg nem jókedvű, akkor nem is gyerek. Ezzel jó lenne egyetérteni maradéktalanul, ha nem tudnám, hogy egy gyerekre ugyanazok a külső hatások érvényesülnek, mint ránk, és mi sem nevetünk mindig finoman szólva. Alanyi jogon egy gyerek az mégiscsak nevet, mert az ösztönös lényét még nem tudja, nem akarja elfojtani, így szabadabb. Valahogy ez a párhuzam sántít, holott mélységeiben elfogadom és egyetértek.

Anna megtanulta az A betűt. Egyelőre úgy írja le, hogy ír egy V betűt és áthúzza, majd a lapot megfordítja fejjel lefelé. Nem egy elveszett gyerek.

Címkék: ovi 3.5+ anna ír