Nélkülem unatkoznál

te is

Tavaszodik kis kertemben

2015. május 03. 14:08 - yerma

Minálunk nem járja, ami mindenhol máshol, hogy a beteg gyerek mindig alszik. A beteg gyerek nálunk kevesebbet alszik, és az így fennmaradt időt nyafogással tölti el, mert fáradt. De olyan is volt, hogy a mesét néző gyerek hirtelen elalszik csak úgy magától. Ez furcsa nálunk. Megfázás az tart még, jobb lett, de nem annyival mint kéne. Anyuka is átlendült a holtpontokon: amikor az agya nem tudott lekapcsolni napokig, mert lázat mért, vagy egyéb éjszakai kívánságot teljesített, valamint a hasmenés álom alatt című előadásra reflektálva. Ezek az éjszakák elmúltak, remélhetőleg és még éjszakai hűtőfürdő így sem volt. Szuperapunak ezidőtájt érdekes módon mindig máshol volt dolga. Ami mondjuk nem is volt baj.

Így az anyák napját sem ültük meg ideálisan. Anna zseniális módon mondja vissza az oviban tanult versikét, ahhoz viszonyítva, hogy a héten nem is volt óvodában. Ha én megnövök és gyerekem lesz akkor nekem ki lesz az anyukám? kérdezi tőlem. Egyelőre azt hiszi, hogy ha valaki valami, akkor az nem lehet valami más is ezzel egy időben. A kis Kinga az most hol van? Itt, mutatok magamra. De nem a nagy, hanem a kicsi? Az is itt, csak azt nem látod. Ezt még nem érti. Hogy valaki egyszerre lehet neki a nagymamája és nekem az anyukám azt sem érti még. És odáig sem jutott el, hogy akinek van nagymamája annak kell lennie nagypapájának is.

Egyébként is a nagypapák mintha kevesebben lennének a világon.

Címkék: betegség 3.5+