Nélkülem unatkoznál

te is

Ne nézz vissza haraggal

2015. május 21. 10:22 - yerma

Ha visszatekintek az elmúlt 3-4 évemre, hogy mi lett más és miben lettem más a szülővé válás útján, a következő pontokban tudnám összefoglalni. Most legalábbis.

  • Ami más lett és nehéz volt az a "tökéletes" szó elfelejtése. Nem újraértelmezése, hanem elfelejtése. Egyszerűen nem lehet az ember mindenben maximalista és tökéletes, de nemcsak nem lehet, hanem nem is kell, hogy az legyen. Ez nekem különösen nehéz volt megszokni, hogy van helyzet, amiből nem a maximumot hozzuk ki, hanem "elég jó" kategóriára törekszünk. Nem is szoktam meg még, under construction. Ezen a ponton érdemes lenne megnézni azt is, hogy ezt a téveszmét mi táplálja, mi az oka (társadalmi elvárás).

  • A tökéletességre való alapvető emberi törekvés mellett az első amit gyorsan el kell felejteni az az alvás. Ez pedig nem attól veszélyes, hogy 8 órával kevesebbet alszunk, hanem hogy annyival többet vagyunk ébren. Naponta. Az egy hónapban 240 óra. Én tíz hónapig szívtam így. Mindent el lehet mondani erről az időről csak azt nem, hogy minőségi idő lenne. Ez a gyeses anyuka ráérő ideje. Hogy mozdulni sem tud a fáradtságtól az nem baj, lényeg, hogy van ideje, tehát ráér.

  • Az elmúlt években fejlesztettem tökélyre a híres Ember tragédiájából származó idézetet: "Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának és mulattatni fog." Azért ez a szemléletváltás alapvetően határozta meg a jövőképemet, és örülök neki. De azért még nem mondok külön köszönetet a szereplőknek, hogy az életem ebbe az irányba fordult. Egyelőre. Mert majd ennek is eljön az ideje.

    Ha pedig a köszönetnyilvánításoknál tartunk elsősorban Balogh Béla A tudatalatti tízparancsolata meditációs technikáját említeném elsőként, és azt, hogy sokáig volt olyan éber állapotom, ami megfelelő táptalaja volt a hanganyagnak. Köszönöm Annának is, hogy olyan, amilyen. Olyan szeleburdi, amilyen én már nem lehetek (de lennék), és bölcs. Nem okos ő, hanem bölcs. Van nála valami megfoghatatlan tudás, és néha az az érzésem, hogy én azért vagyok a földön, hogy megfejtsem és kibogozzam ezt. Az én szülőségem az, hogy gyereknevelés álnéven meg kíséreljem ragadni ami eltűnt, és a nyomába eredjek, hogy hol van.  Ez egy kicsit olyan, amikor a szobrász meglátja a szobrot a kőben. A tudáson túl pedig ott van a tapasztalat, ami az okos embert bölccsé teszi, és én bizony úgy érzem, hogy Annának ez nem az első élete, de nekem sem az.

    Igazából az életnek több jó megoldása van. Sok olyan ember van, aki jó úton jár, de nem az az egyetlen jó út. Ami fontos az az, hogy ezek az utak találkozzanak.

    Mert anélkül mit sem ér az egész.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr387478040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.