Nélkülem unatkoznál

te is

A nagy könyv

2015. június 04. 15:32 - yerma

Kislánykoromban azt hittem, hogy az anyaságom története a világ leghosszabb könyve lesz. Aztán ez nem valósult meg egyrészt azért, mert elég későn kezdtem el írni. Aztán azért nem, mert a gondtalan babavárás után jött a feketeleves. Igazából ez az a könyv, ahol ugyan nem számolom a hátralevő lapokat, de fejezeteket simán átugrok. Például a kúpbeadás fejezetét, vagy a konyhában című fejezetet. Az elején zavart, hogy feszélyez minden konyhai munka és biztos egyedül vagyok vele a világon. Aztán rájöttem, hogy igen, valószínűleg egyedül vagyok vele, de innen szép nyerni és nem érdekel. Amíg más ezt felemlegető azzal nem kevés időt töltött, hogy kipróbálja az ízeket - nos én addig továbbtanultam. Mert megtehettem.

Így lett a világ leghosszabb könyve a Háború és béke, vagy az Eltűnt idő nyomában. De mindegy is. Néha csak felcsapom az én könyvemet, belelapozok, újraélek, megmosolygok belőle történeteket, visszabutítom a kissé színes történeteket, úgy ahogy a valóságban megtörténtek és elfelejtem, amit az író képzelete adott hozzá. Néha ott tartok, hogy bevállalnám még egyszer, de többször ott, hogy mégsem. Ha az anyaságom története könyv lenne, akkor kalandregény lenne. Én alapvetően szeretem a kalandregényeket.

Egészen addig, amíg másokkal történnek meg. 

Címkék: gondolatok 3.5+