Nélkülem unatkoznál

te is

Minden elmúlik egyszer

2015. június 08. 12:11 - yerma

A napokban kis baleset ért minket. A nagy melegre való tekintettel épp reggeli szellőztetés folyt, és az ablak alatt kóborló kisgyermek véletlenül ugrott egyet és telibe kapta az ablak sarka a fejét. Ráadásul műanyag ablak éles sarka. Nagy volt a riadalom és természetesen velünk minden ilyesmi dolog szombaton történik, amikor esélyünk sincs eljutni kulturált körülmények között az orvoshoz, de nem is volt akkora a seb, hogy ez indokolttá tette volna. Viszont csúnya volt és horrorisztikus a csibém vére. Az első kép, ami az eszembe jutott isten tudja honnan rémlett fel. Anna feje olyan volt, mint egy véres búzatábla, búzakalász-szerű szőke haját a vér összeragasztotta. Ebben a pillanatban értettem meg azt a sort, hogy "Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. S e szőkeségben újra érzem őt." Most láttam először búzának. A véres fej olyan volt, mint egy merénylet a búzatáblában, fröccsen a vér, jajveszékelés.

Azóta nem telt el óra, hogy Anna ne kérdezte volna meg: "Elmúlik?" El. A végén már csak mutattam a kezemmel az "L" betűt. A mai esti mese pedig a következő lesz:

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: Elmúlik.

Címkék: játék mese 3.5+