Nélkülem unatkoznál

te is

Fekete tej

2015. július 27. 17:12 - yerma

Bizonyára előfordult mindenkivel egy könyv olvasása kapcsán, hogy úgy érezte: ezt a könyvet rólam írták. Velem is gyakran előfordult, de találtam egy olyan könyvet, ahol az volt az első gondolatom, hogy: ezt a könyvet én írtam. Ez egy nem akármilyen élmény. Elif Safak egy török lány, aki ír a szüléshez való viszonyáról a fekete tej című könyvében, a gyerek és íróság közti választásról, a terhességről, a hánytató kókuszillatról, a szülésről, a szüléskor kiszabaduló és 10 hónapig jelenlevő démonokról, a szellemvilágról, ami a szülés utáni életbe beleszól, és a szülés utáni depresszióról. Hogy ezt más is így és előtte senki nem mondta, hogy nem mindenkinek így. És pláne nem mindig. Megtanultam azt is, hogy az aggódás, a szorongás nem alkati dolog, hanem másolható. Tanulható.

Ha pedig tanulható, akkor el is felejthető.

Goethe egy helyütt ezt írta: A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Sokáig én is hasonlóan gondoltam. Aztán ez megváltozott. A gyökér a múlttal való kapcsolat, az mindenkinek van. A szárny a jövő ígérete, az is mindenkinek lehet.

A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk az a vele töltött idő. Az idő a mi egyre kevesbedő időnkből.

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok 3.5+

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr227658756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.