Nélkülem unatkoznál

te is

Egy asszony meg a lánya

2015. július 29. 17:42 - yerma

Van szerencsém olyan útvonalon közlekedni mindennap, ami egy hosszú villamos hosszú szakasza, számos vasúti és távolsági busz csatlakozási ponttal. Valahogy ezen a szakaszon csak válasz üzenet plakátok vannak. Gyakran szállnak fel menekültek a villamosra, nem bevándorlók és nem terroristák, menekültek, mennek tovább egyik vasútállomásról a másik pályaudvarra. Szemben ült egy anya a kislányával. Nem tudjuk honnan jöttek és hova mennek, de nem tudták ők sem, az látszott rajtuk. Első kép ami bevillant róluk Sophia Loren fekete-fehérben. Nyilván nem voltak olyan ápoltak, mint a villamos többi utasa. Mégis. Ahogy ez a kislány az anyjára nézett, elkezdtem irigykedni. Én így sose, és énrám így pláne. Benne volt abban a nézésben a köszönet, a bízom-benned, a hála, hogy itt vagy. Az anyáéban pedig a nem-tudom-mi lesz-velünk, nem-tudom-mit-hoz-a-holnap, mit-mondjak-neked-bíztatót-amikor-mosolyogni-sem-merek. Döbbenetes volt, ahogy ott ültek, és ahogy kommunikáltak szavak nélkül. Többet tanultam tőlük a gyerekemről, mint bárkitől.

Azóta már én is úgy nézek Annára. Ahogy én úgy néztem, ő is úgy nézett vissza. Elindult egy kör.

A magyar reformok működnek. Csak nem úgy, ahogy várjuk. És nem akkor.

Szólj hozzá!
Címkék: gondolatok 3.5+

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr417663838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.