Nélkülem unatkoznál

te is

Az én lányom olyan

2015. szeptember 21. 21:10 - yerma

- Miért nem játszottál velem, amikor betűt raktál a játékban?
- Mert fáradt voltam.
- De játszani miért nem voltál fáradt?
- Nem tudom. Bocsánat. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Nem tudok. Csak vicceltem. Meg tudok. 

Egy gyerek az nem csak vér a véremből, és hús a húsomból. Egy gyerek az idő az időmből. De általában egy embert is úgy lehet a legjobban megtisztelni, ha időt szakítunk rá, ha áldozunk abból, amink csak korlátozottan van. Áldozatot hozunk és megszelídítjük.

Mostanában az új állat kedvencünk a róka lett, a cicás, nyuszis, teknősös korszak után beköszöntött a rókák kora. Ismertem egy kis szőke szerzetet, akinek a legjobb barátja egy róka volt. Többször bezárult már a körünk A kis herceggel, mert az analógia annyira szembetűnő. Ki gondolta volna, hogy két éve kezdődött el, amikor még nem volt haja sem, ami hasonlíthatott volna a búza színére. Akkor fészkelte be a gondolat magát a fejembe és azóta nem ereszt. Tovább is lett gondolva. Az absztrakt időről is gondolkodtunk nem sokkal később. Aztán egy korábbi emlék bukkant fel nagyon mélyről, amelyben arról emlékeztünk meg miért nem tudunk mi fölnőttek általában bárányokat rajzolni. Ugyanaz kevésbé mélyről. Édes-bús gondolatok az elmúlásról. Másfél éve nem gondoltunk a kis hercegre. Talán mert emlékeztünk, hogy sírnunk kell majd.

Mert Anna tényleg kisherceges. Aranyhajú kisgyerek, aki ha egyszer megkérdez valamit, soha nem tágít tőle. Aki megérzi, ha egy fölnőtt kevésbe igaz, mint szeretné. Mit jelent az, hogy megszelídíteni, tipikusan annás kérdés. Ki mondta, miért mondta azt és mi volt a neve? Kérlek rajzolj nekem egy nyuszit. Miért mondta a róka, hogy sírnom kell majd? És hát sírunk. A könyvet a föld színéről el kell tüntetni, el kell égetni, el kell vinni Amerikába, de ki kell előtte tépni azokat a lapokat, amik kedvesek: a rajzot a rókáról. A többit össze lehet gyűrni.

Tévedtem. Az én lányom is olyan. Csak nem a Vukot siratja meg, nem az E.T-t. Csak a mondat tárgyában különbözünk egymástól, az alanyban és az állítmányban nem.

Igazából nem is nagyon különbözünk.

Címkék: mese gondolatok 3.5+