Nélkülem unatkoznál

te is

Én elmentem a vásárba

2015. szeptember 29. 21:08 - yerma

Már megint Mihály napi vásározás volt az oviban. Hihetetlenül suhant el ez az év is nesztelen, kánikulában, halk lombok alatt, stílszerűen Szent Mihály napján. Talán azért is jutott ez most eszembe. Megint néphagyomány, megint fellapozzuk, mert nem emlékszünk már mindenre. Ami nem is baj. Az idén hiba csúszott a gépezetbe: betegséghullám söpört végig az óvodán, épp csak, hogy be nem zártak karanténra, így majdnem elmaradt a vásározás és a majdani születésnap ünneplése is veszélybe került. Aztán megtartották a vásárt, csak nem díszmagyarban, így elég vidám vásár is lett belőle. Mi még az elmarad-verziót tudtuk délben, amikor hazajöttünk, másnap reggel szembesültünk vele, hogy nem marad el: a gesztenyés kosárkás sokadalmat az udvarban megtartották.

Így Anna tíz gesztenyével indult a vásárba, ahol saját készítésű vásárfiát lehetett venni. Így osztotta be a gesztenyéit: vett egy gyöngyös karkötőt, egy gyöngykalárist, egy mézeskalács szívet tükör nélkül, amit uzsonnára be is tolt, egy könyvjelzőt, egy hűtőmágnest és egy csillogó festékkel festett követ. Legközelebb már boltba is ő megy majd. Ma sok dicséretet kapott, ellentétben a tegnappal, amikor a nevelési tanácsadó telefonszámát kaptuk meg ajándékba a nevelőktől.

A tavalyi bejegyzéshez és népszokáshoz hasonlóan, most is soron van az elszámoltatás, a finis. Igaz, akkor is azt hittük, hogy ez már a célegyenes. De megint eszembe jutott egy hangulat, de ezúttal nem a citromtortás téli esték hideg illata. Most az Éjszakai kert meséjét bőgtem végig a Kisannából. Remélem titokban felvételre mondhatom egyszer. Egyelőre tabu magnóra mondani a szomorúsága miatt, de a csöndes, kihalt, búskomor téli estéket idézi a citromtortával, és az ablakokban világító karácsonyfák fényében játszó utat, ahol még nem járnak autók, hiszen a nyolcvanas években járunk vidéken. A villanyfényben csúszkálunk mi, gyerekek, a felnőttek csak beszélgetnek. Az éjszakai-téli halott kertet látom. A halál komorsága tapintható.

Pedig mi tavasszal halunk.

 

Címkék: gondolatok ovi 3.5+