Nélkülem unatkoznál

te is

Életünket és vérünket

2016. március 05. 10:33 - yerma

Túl vagyunk az első vérvételen. Nagy üvöltés kísérte a szúrást és két fiolát vettek. A nővér egy gonosz néni, aki azért szúrta meg, hogy fájdalmat okozzon neki. Majd közölte vele, hogy így nem lehet bánni egy gyerekkel. A néni meglepve tapasztalta, hogy így viselkedik egy gyerek a vérvételnél, nem csöndben kushad a sarokban. A néni csodálkozott, hogy egy négyéves nem fogja fel, hogy azért szúrta meg, hogy meggyógyítsa, mert a véráramból sok információ leszűrhető az egészségi állapotra vonatkozóan. Biztos mi vagyunk az elrettentő példa. A cukrászda még nem volt nyitva, de ami késik nem múlik. Úgy kifáradtunk, hogy már alszik is.

Gyógyulgatunk, láza már nincs. Ha óvoda, akkor helyreáll a rend. Ha óvoda, akkor terápiás csoport. A terápiás foglalkozás fél órát tart majd, nem lesz benne autogén tréning, szülőknek pláne nem, csak rajzolás. Jó, azt sejtettük, hogy az élet nem olyan egyszerű, mint amilyen valójában, de több pontról javasolták már, hogy nézzünk másik ovi után. Én sokáig kitartottam az ovi mellett, mert szimpatikus volt, ahogy a normális gyerekekkel bánnak. De jaj annak, aki az átlagtól eltér. Összepiszkítja az abroszt és leveri a poharat. Jaj annak, aki nem áll be a sorba. Jaj az anyukának, aki ezt hagyja. Kiveti a társadalom. Nemcsak azért szív, mert egyedül maradt egy speciális nevelési igényű gyerekkel, hanem az óvoda sem tűri meg délnél tovább. Családbarát. De aki nem család, azzal már nem barátkozik. Sok családnak-mondott-kényszerűen-együtt-élő-boldogtalan-ember barátja. Akik azért mondják maguknak családnak, mert így kapják meg a tízmilliós csokot. De a szabály az szabály, aki nem család, az nem jöhet.

Ez a napló nyolcszázadik bejegyzése.