Nélkülem unatkoznál

te is

Mint két tojás

2016. március 28. 12:26 - yerma

Újra eljött a húsvét, aminek nagyon örülünk. Közös életünk korábbi húsvétjaira is boldogan emlékezünk, az első húsvétra, amire már tényleg nem emlékszünk. Azt hittem urbánus legenda és nép hiedelem, hogy a gyerekkor első brutál évei nyomtalanul el fognak tűnni és tényleg. Amikor még semmi sincs úgy, ahogy most már van. A második húsvétkor celofános tojásokat festettünk, aminek a maradványai még mindig megvannak, és a következő években dobta fel Anna a teli kosarat tojásostul, és csak azért nem törött el mindegyik, mert a celofán összetartotta. A harmadik húsvét a kék-zöld tojásokról szólt. A negyedik pedig a színek kavalkádjáról. Az idei is.

Az ötödik húsvétkor annyi más dolog volt fontos, hogy szerettem volna elfeledkezni a tojásfestésről. Nagyobbacska gyerekkel egyre könnyebb a festés gondoltam meg magam, és mégis nekiláttunk a projektnek. Az idei viaszkrétás rajzolós festés volt. Anna vígan rajzolt betűket, virágokat, szívecskét, napocskát, aztán reggel apa lelocsolta szódásüvegből a családot, mint rendesen. Anya kitalálta, hogy ne egy festékes edényt használjunk, hanem minimum kettőt, és akkor lehet haladni is.

Anya a türelmetlenség szobra lenne, ha nem kéne a szobroknak egy helyben állniuk, mert ahhoz túl türelmetlen.

Anna néha ki-kinézett a konyhába, hogy mi történik, aztán nem Anna lett volna, ha nem dobta volna be, hogy a két különböző színű löttyöt öntsük egybe és akkor egy következő színt kapunk. Három alapszínnel indultunk a festésben, narancs, piros és kék. A piros-kéket simán egybeöntöttük és ilyenkor még szurkolt is mellette, hogy vedd ki és akkor világos lila lesz, hagyd benne, mert akkor sötét, ne önts bele kéket és akkor rózsaszín. Nem lett két egyforma tojás. Sok sárkányunk lesz idén.

Hozzá kell tegyem, hogy adott pillanatban nekem is eszembe jutott ez az összeöntögetés. Csak nekem egy kicsit nehezebb volt, mert a poroszos gyerekkoromban renitensnek számított az ilyen viselkedés, és több idő kellett, amíg kialakul. De kialakult és ez sok nehézségen átlendített már. Hasonlóak vagyunk. Mint két tojás. Nem teljesen egyformák, de nagyon-nagyon hasonlóak.

 kinga1710.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr268531426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.