Nélkülem unatkoznál

te is

68 nap

2016. június 26. 16:51 - yerma

Azt eddig is tudtuk, hogy olvasni jó, és azt is tudtuk, hogy mesét hallgatni is jó. Kár, hogy legnapvégén már egy szőrsapkához hasonlít, aki ül az ágon és semmi kedve sincs mesélni. Pláne olyan ipari mennyiségben, ahogy Panka megköveteli. Örömmel mondatom, hogy túlnőttük a mondókákat és talán Bogyó és Babócát is. Viszont találtunk új kihívásokat Berg Judit személyében, akinek nagyon aranyos meséi vannak. A könyvtárból hoztam ki egyet találomra, a Tökmagok a tűzhányón és Tökmagok a piramisban egy nagyon jópofa történetet mesélnek el. Bár nekünk még kicsit hosszú, két napig meséljük a piramisost eszeveszett tempóban. Állítólag a Rumini történetek is jók. Igen, ez már az a korszak, ami ifjúsági irodalom.

Különben meg szerepcserét játszunk gyakran. Anya legyél kicsi és én vagyok az anyukád. Két éve volt ez téma. Azóta csak most fejeződött be a természetes szelekció, de a reprodukcióra még gondolni sem merek az elkövetkezendő ötven évben. Ilyenkor nekem azt kell mondani, hogy oá-oá, ő meg simogatja az arcom. Aztán váltás, ő a kisbaba oá-oá-tájberi-oá. Mert tudja, hogy a táj-beri volt az első.

Lezajlott a betegsége is nagyon hamar, mert az első lázacskánál antibiotikumot kaptunk fülgyulladásra. Így ez hamar lezajlott. Ez a gyerek 24 órás, mondja a helyettesítő doktornéni. Nem, 25 órás. És ami időt így nyer az anya életéből kerül elvonásra.

Eddig 68 napnál tartunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr958844798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.