Nélkülem unatkoznál

te is

Lóci óriás lesz

2016. július 18. 00:07 - yerma

Igazából ez a bejegyzés érdemelne az Emlékezés egy nyár éjszakára címet, de majd nagy kreatívan kitalálok neki másikat. És az éjszaka volt az közel 5 éve először, hogy nem aludt mellettem Panka. Persze próbálkoztunk már többször, de mindig visszajött, mint egy bumeráng. Aztán az egyik nap nem. Természetesen a máskor mindig veszekedésekbe forduló mindennapok után, ahol 24 órában kell jelen lennem, a legfurcsább a jelen. Az a bizonyos 68 nap, amivel rövidebb az életem, eddig. Ha stílszerű akarnék lenni, azt mondanám, Pankával az élet egyszerű történet vessző száz oldal - kardozós változat. De ezt már mondtam másra. Hirtelen ez ugyanis eltűnt. Utoljára akkor éreztem így, amikor első napja volt az óvodában. Céltalanul lézengtem, és eszembe jutott, amikor egyszer azt mondta: ha világgá mész, és itt hagysz, akkor nem lesz gyereked és unatkozni fogsz. És tényleg, unatkoztam. Borzas Peti, csak nem fogsz sírni? De igen. Sírt.

Aztán az itthon töltött órák alatt gondolkoztam, miért nem vagyok türelmesebb, néha jönnek pillanatok, amikor tisztán látom magamat kívülről és reálisan. Ilyenkor Lóci óriás lesz. Néhány pillanatig.

Néha nagyon nehéz magamat reálisnak látni. Finoman megjegyezte egy pszichológus, hogy nem használok magamra egyes számot. Ezt a jelenséget régóta észlelem magamon, de nem éreztem problémának. Talán könnyebben leválik a gyerek, ha nem mi vagyunk, hanem én meg te.

Az is mi. Csak egy kicsit másképp.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://opal.blog.hu/api/trackback/id/tr78897348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.