Nélkülem unatkoznál

te is

Szétszórt elmék

2017. január 04. 20:01 - yerma

Sikerült találnom egy olyan fórumot, ahol ADHD-s gyerekek szülei osszák meg a tapasztalataikat egymással. Ha csak véletlenül járnék arra meg sem érteném mekkora probléma ez, hogy nem elég, hogy saját betegségével meg kell küzdenie egy gyereknek, de a társadalom megvetésével is. És ahelyett, hogy segítenénk, csak szívatjuk őket negatív szavakkal és mögötte levő negatív érzelmekkel. A hipergyerekkel való foglalkozás első számú szabálya a pozitív kommunikáció. Mert a negatív kommunikáció egyszerűen nem hat. Felfoghattuk volna ennyi idő alatt.

Mennyi sorstárs ír, üzen, jelez és nem hallja meg őket senki. Nem egyedi eset az intézményeknek a reakciója sem az ilyen gyerekekre. Tipikus pedagógiai hibák, saját gyűjtésben:

  1. negatív kommunikáció
  2. többi szülő hergelése egészen a feljelentésig (játszmázás a felnőttekkel)
  3. futószalagon gyártott fröccsöntött butácska egyen-gyerekek polírozása az esetenként okosabb viszont problémás gyerek kárára (játszmázás a gyerekekkel)
  4. problémás gyerekkel járó kihívás elutasítása, tanulni nem akarás

Nagyon sok szakirodalom van ma már (régebben is volt) a hiperaktivitásról, még a laikus számára is érthetőek (Szétszórt elmék, Pozitív kommunikáció). Mi, szülők nem vagyunk szakértők és a helyes megoldásokat sem tudjuk tálcán kínálni a gyerekünknek, mert mi sem tudjuk. Márpedig azért, mert (idézve az egyik hozzászólót) most ért be a kuss nemzedék, akinek a szülei még poroszos stílusban nyomták, ahol a gyereknek nem lehetett véleménye, mert eleve kuss volt a neve.

Egy figyelemzavaros gyerek egy zaklatott lélek, aki valóságot bántónak érzi, olyannyira bántónak, hogy az elme kénytelen darabokra töredezni, hogy a darabokra törhesse a fájdalmat is.

(dr Máté Gábor: Szétszórt elmék)

Címkék: 5+